Mi lesz a svájci frankos hitelesekkel és hogyan érinti ez a befektetéseinket?

2015. január 15-én a svájci jegybank eltörölte az 1,2-es árfolyamküszöböt a svájci frank piacán. Mit jelentett ez? A svájci jegybank eddig nem engedte, hogy a svájci frank egy bizonyos szint fölé erősödjön, mindent megtett, hogy ez ne következzen be. Január 15 után hagyja szabadon mozogni az árfolyamot.

 A forintosításról szóló törvény szerint a svájci frank alapú jelzálog fedezetes hitelek kb. 80%-a automatikusan forintosításra kerül. Nagyjából 11 milliárd franknyi hitelt érint a február 1-jei forintosítás. Amennyiben nem lépett volna a kormány, akkor kb. 600 milliárd forinttal emelkedett volna a teljes tartozás összege. A forintosításnak hála a lakosság jelentős részét már nem érinti az árfolyam változása.

Sokan úgy gondolják, hogy megkésettnek is tekinthető a forintosítás. Ha 2012-ben forintosították volna ugyanezt a 11 milliárd franknyi tartozást, akkor csaknem 800 milliárddal, ha 2009-ben, akkor csaknem 1300 milliárddal kisebb lett volna a devizahitelesek átváltott tartozása.

Akkor miért csak most történt meg a folyósítás?

A forintosításra az MNB 9 milliárd euró összeget különített el a devizatartalékból. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi devizatartalék kb. 20%-át érinti a beavatkozás. 2009-ben a teljes tartozás nem 11 milliárd frank, hanem több mint 25 milliárd frank volt. Tehát a 2009-es forintosításhoz is csaknem a hiteltartozás teljes összegében szükség lett volna az MNB devizatartalékára, azaz a teljes devizatartalék háromnegyedét el kellett volna használni egy olyan időszakban, amelyben az ország amúgy is sérülékenyebb volt.

Az ország kockázati megítélése 2009-ben teljesen más volt. A magasabb kockázati árazás miatt a forint költsége 10% fölött volt, amely a svájci frank kamatszintjét messze meghaladta, így a forintosítás a törlesztési terhek jelentős emelkedését okozta volna. Ma a forint kamatszint már csak 6% körül alakul, így ez gyakorlatilag semlegesen hagyja a kamatterhet, az elszámolási folyamat és a "fair banki" kamatozásra való áttérés pedig még csökkenti is a törlesztési terheket.

Mi történik az autóhitelesekkel, lízingesekkel és a személyi kölcsönösökkel?

A kormány ezeket a szereplőket nem mentesíti az árfolyamkockázat alól, mindössze annyit sejtetnek, hogy a bankoknak érdekében áll tárgyalni ezekkel az ügyfelekkel is, ha nem szeretnék, hogy az ügyfelek a megnövekedett törlesztés miatt ne tudják fizetni a hiteleik kamat és tőketartozásait. Ez persze az én olvasatomban azt jelenti, hogy aki rendesen fizet ez után is, annak marad a megemelkedett törlesztő részlet. Nekik a jelenlegi állás szerint negyedével nőhet meg a havi törlesztő részletük.

Az összképet az árnyalja, hogy ezen típusú hitelek esetén a lejáratok kedvezően alakulnak. A személyi kölcsönök kétharmada ugyanis 2015 végéig, az autóhitelek kétharmada pedig 2016 végéig kifut. Ez persze azt nem vigasztalja, aki még 4-5 évig fizetheti a megnövekedett törlesztő részleteket.

A piacon kb. 340 ezer autóhiteles lehet, akit ez érint, átlagosan 1,4 millió forint tartozással és kb. 25 ezer személyi hiteles, 2,3 millió forintos átlagos tartozással.

Hogyan érintik ezek az események a befektetéseinket? 

Tulajdonképpen az egész történet alapja az, hogy az előre jelzett növekedés még mindig várat magára, az élénkítés miatt a jegybankok csökkentik az alapkamataikat, a hitelfelvétel költsége csökken, ezzel egy időben a hozamszintek is alacsonyak maradnak, ill. tovább erodálódnak. Véleményem szerint arra számíthatunk, hogy a kevésbé kockázatos befektetések hozama tovább csökken.