Lakásbérlés háziállattal

A lakásbérlés előtt sok mindent mérlegelnünk kell, ezek közül már többet felsoroltunk, azonban egy fontos szempontról még nem tettünk említést. Ez pedig a háziállat kérdése. 

Akik állattulajdonosok bizonyára tudják, hogy nem könnyű olyan lakást találni, ahol szívesen fogadják a házi kedvencet is. Akiknek pedig csak a jövőbeli tervei közt szerepel a gazdivá válás, azok jobb, ha előrelátóan állatbarát lakást keresnek, ha később nem akarnak emiatt problémákat.

Ismerjük meg a házirendet!

A lakásválasztás előtt mindenképp célszerű megismerkedni a társasház házirendjével és a

lakóközösség életvitelével. Mit szabad, és mit nem. Bizonyos tényezők közösségenként változhatnak, saját szabályaik is lehetnek a társasházaknak. Amit lehet az egyikben, tilos a másikban. Ilyen a háziállat kérdése is.

Sok helyen korlátozzák, hogy milyen állatot és hányat lehet tartani. Még olyan is van, ahol tilos az állattartás. Másutt csak arra vannak megkötések, hogy hova nem mehet a kis kedvenc, mint például a közös kert vagy épp a lift. Olyan is megeshet, hogy az összes lakó, vagy legalább a közvetlen szomszédok beleegyezése szükséges, ha állatot szeretnénk. Arra is volt már példa, hogy a lakók szavazással dönthettek, hogy a vad vagy épp hangos állatnak mennie kellett.  Ahány ház, annyi szokás, így mindenképp járjunk utána, hogyan viszonyul az adott társasház, és persze a bérbeadó a házi kedvenc kérdéshez.

Bizonyítsuk be, hogy felelős állattartók vagyunk!

Ha a lakóközösségnek nincs is külön megkötése ebben a témában, a bérbeadónak akkor is lehet. Hiszen sokan féltik a lakásukat. Félnek, hogy egy kutya vagy épp macska tönkreteszi a szőnyegeket, vagy a parkettát, a bútorokat, a kanapéhuzatot, esetleg a szomszédokkal való konfliktust akarják elkerülni. Tartanak tőle, hogy zavarná őket az állat, és inkább megelőzik a panaszáradatot a tiltással.

Ha egyértelmű, hogy nem lehet állatot vinni, akkor jobb új lakás után nézni, de ha úgy látjuk, van esély a tulaj meggyőzésére, néhány érvvel talán hathatunk rá.

Bizonyítsuk be, felelős állattartók vagyunk, és kedvencünkről körültekintően gondoskodunk.  Erre, ha tudunk, gyűjtsünk írásos bizonyítékokat is. 

Kérjünk korábbi főbérlőnktől, ingatlanügynökünktől vagy szomszédjainktól ajánlólevelet, melyben leírják, semmilyen problémát nem okozott számukra a háziállatunk. Ha kutyaiskolában oktatták kutyánkat, igazoljuk ezt is, hiszen ez bizonyítja fegyelmezettségét és jól neveltségét. Az állatorvostól is kérhetünk igazolást, hogy minden szükséges oltást megkapott. Valamint, ha ivartalanított, azt is igazolhatjuk, hiszen az ivartalanított állatok gyakran nyugodtabb természetűek.

Ismertessük össze a főbérlőt a háziállattal, így saját szemmel győződhet meg róla, milyen is, és megbizonyosodhat, nincs mitől tartania. Avassuk be az állattartási szokásainkba. Mennyi időt vagyunk vele, mennyi időre hagyjuk magára, mennyire bírja az egyedüllétet, ki vigyázz rá, ha elutazunk.

Ezek után még célszerű, ha felajánljuk, hogy amikor majd kiköltözünk, kitisztíttatjuk a kárpitot, szőnyegeket és a függönyöket. Amit még megtehetünk a megegyezés érdekében, hogy magasabb összegű kauciót ajánlunk fel az esetleges károk finanszírozására, vagy javasolhatjuk, hogy ha bármi kár történik, kijavítjuk mi magunk.

Ha szerencsénk van, a tulaj ennyi érv után már megengedi az állattartást. Amennyiben ezek után se adja be a derekát, ne próbáljuk titokban becsempészni az állatot, hiszen könnyen lebukhatunk, és mehetünk az utcára állatostul, majd pedig kezdhetjük elölről a lakáskeresést. Ellenben, ha bérbe vehetjük az ingatlan, figyeljünk, valóban ne okozzunk kellemetlenséget se a főbérlőnek, se a többi lakónak!